Symbolic Landing

<--

Szimbolikus földet érés

Már az Egyesült Államok sem a régi, bár egy súlyos világgazdasági válság közben még az amerikai kormány is megnézi, mire költi a pénzét.

Tegnap az Atlantis űrsikló leszállásával véget ért az amerikai űrsiklóprogram, mely az egyik utolsó még futó amerikai űrrepülési projekt volt. Egyesek az űrkutatás alkonyát, legalábbis évtizedes visszalépését, mások az Egyesült Államok mint nagyhatalom szerepvesztését olvassák ki az eseményből. Részbenmindkettőtjoggal.

Az űrverseny a hidegháború terméke volt, amikor a két szuperbirodalom, az USA és a Szovjetunió – mivel egymás totális megsemmisítésének veszélye miatt közvetlen, hagyományos háborút nem vívhatott – az űrben folytatott presztízsütközeteket. A Szovjetunió bukásával a versengésnek vége lett, az elmúlt húsz évben lényegében le is álltakafejlesztések.

Az oroszoknak egyrészt nem volt rá pénzük, az amerikaiak pedig rájöttek, az űrprojektekbe tett milliárdokat másra is lehet költeni. Hogy ez jó döntés volt-e – avagy, hogy az űrkutatásba ölt százmilliárdok megtérülnek-e vagy nagyrészt kidobott pénznekszámítanak–mégjó ideig vita tárgyát fogja képezni, ám tény, hogy az űrprogramok számos, a hétköznapi életben is hasznosított felfedezéshez, fejlesztéshez járultak hozzá. Emellett mérhetetlen módon tágították világunk megismerésének határait.

Az első űrszondát 1957-ben lőtték az űrbe, az első ember 1961-ben jutott ki a kozmoszba, azelső űrhajós1969-benlépetta Holdra. 2011-ben pedig eljutottunkoda,hogyaz amerikaiaksaját gépeiken nem tudnak űrhajóst eljuttatni az általuk is fenntartott Nemzetközi Űrállomásra. Csak orosz gépeken, melyek viszont technológiailag a most végleg „leszerelt” amerikai űrrepülőgépek mögött kullognak. Ez – a 60-as, 70-es és 80-as évek űrkutatási progressziójánakszemszögébőlnézve – rémesen nagy visszalépésnek tűnik. Az űrkutatás aranykora rég mögöttünk van, s kérdéses, lesz-e még a következő évtizedekben valamikor annyi forrás, amennyi egy újabb aranykorszak megkezdéséhez szükséges. Merttervekből nincs hiány.

Az űrprogramok fokozatos leállása és a még futók csonkítása azt is jelzi, az Egyesült Államok sem az már, ami régen volt. Egy súlyos világgazdasági válság közben persze még az amerikai kormányzat is megnézi, mire költi a pénzét, ám egyrészt a nagyhatalmak attól nagyhatalmak, hogy presztízsberuházásokra, a jövő technológiáit felvonultatófejlesztésekreisfutja nekik, másrészt pedig az űrprogramstop nem kétéves jelenség. Mi jelképezi jobban az USA hatalmi szerepének módosulását? Az, hogy a kínaiak finanszírozzák az amerikai életszínvonal szinten tartását, vagy az, hogy a legutóbbi olimpián már nem az Egyesült Államok, hanem Kína végzett az éremtáblázat élén? Az Atlantis nyugdíjaztatása is valaholebbeasorba kéredzkedik, az egyedüli különbség csak annyi, hogy a kínaiak ezen a téren még nem hagyták le az amerikaiakat – mert az űrkutatásban egy előző manőverheztöbbévtizedrevan szükség. Az idő viszont – ha csak Amerikában (és a nyugati világban)nemkerül sor alapvető szemléletváltoztatásra – nekik dolgozik.