Free Parties

Edited by Derek Ha

 

 

<--

Két lány ült mögöttem a beszédek alatt, akik erre ez egy estére demokrata szavazókból átiratkoztak a republikánusokhoz, annyira megragadta őket Ron Paul ideológiája és programja – írta egy ismerősöm Iowából az előválasztások utáni reggelen.

A lányok nem voltak sem a Demokrata, sem a Republikánus Párt tagjai, csak diákok, akik egy választási regisztrációs lap kitöltésével, az iowai törvények adta jogukkal élve beleszóltak a republikánusok elnökjelölt-választási folyamatába, és ezzel közvetve abba is, hogy merre forduljon maga a párt, és mi legyen annak programja. A hatvanas évek vége óta a jelölt kiválasztása a két nagy amerikai pártban nem a vezetőségen belül zajlik, hanem decentralizáltan. Az egyes államokban megfelelő mértékű támogatást – megfelelő számú delegáltat – gyűjtő politikust gyakorlatilag automatikusan megerősíti a nyár végi koncvenció, és hivatalosan is jelölt lesz belőle. Nem háttéralkuk során, zárt ajtók mögött dől el tehát, ki lesz Barack Obama kihívója novemberben, hanem az egyes államokban, szavazófülkékben, illetve választói gyűléseken. (A demokratáknál idén nincs izgalom: nem volna értelme, hogy bárki Obama ellen induljon, az ő jelöltségét csak megerősítik.)

A magyar idő szerint szerda reggelre megszületett iowai eredmények is azt bizonyítják, hogy alulról jöhet a válasz arra, merre is forduljon az Obama győzelme óta önmagát kereső Republikánus Párt. Az első három helyen fej fej mellett végzett jelöltek jól leképezik a politikai feladványt. Mitt Romney a washingtoni pártelit mérsékelt jelöltje, aki valamivel kisebb államot akar, adócsökkentést, ám a terhességmegszakítás és a melegek jogai kérdésében középutas nézeteket vall. Épp ezért Romney nem elég konzervatív a párt jobb szárnyának, a 2009-ben felbukkant, alulról szerveződött teadélután-mozgalomnak: ők kedd éjjel Rick Santorum egykori szenátort emelték fel, aki csupán nyolc szavazattal kapott kevesebbet Romney-nál.

Ráadásul mindezt úgy érte el, hogy egyetlen sofőrrel, kíséret nélkül, minimális pénzből járta az államot.

Sokak meglepetésére Ron Paul képviselő épp csak lemaradva mögöttük futott be a harmadik helyre, mutatva ezzel, hogy a republikánusoknak számolniuk kell a libertariánus elveket valló (általában fiatal) választókkal is, akiknek szimpatikus a kormány szerepének és költségvetésének minimálisra csökkentése, a központi bank megszüntetése, a drogliberalizáció és a külföldi katonai beavatkozások azonnali befejezése.

Persze az amerikai választási rendszerben sem lehet bárkiből elnök: politikai háttér és tapasztalat, na meg pénzügyi és médiatámogatás nélkül nekivágni sem érdemes. Hamarosan az egyetlen autó nem lesz elég Santorumnak sem. A rendszer korántsem tökéletes, az azonban biztos: egyetlen politikai szárny vagy nagy hatalmú politikus sem tudja rátenni a kezét egyik nagy amerikai pártra sem, ha azt a választók nem akarják.

About this publication