Watch the Hot Dog!

<--

Figyeld a hot dogot!

Álláspont. „Legyilkoltam őket, most hatvanegy volt meg, jövőre is jövök! Rettegj, Amerika! Én mondom ezt, a Cápa!”

Amennyiben Joey „Cápa” Chestnut eme mondatai telefonba hangzanak el, könnyen lehet, hogy a hot dog evés friss világbajnoka most egy guantánamói cellában magyarázná július 4-i diadalát.

S valljuk meg, nem indulna jó esélyekkel: hiszen bár az Egyesült Államokban a virslis buci versenyszerű fogyasztása 99 évre visszavezethető sportág, a fokozott terrorveszély mindent felülír. S magyarázd el egy türelmetlen CIA-s kihallgatónak, hogy a 61-szeres gyilkossági vád áldozatai hot dogok, a 2015-re való ígéret pedig nem bűntényismétlésre, hanem a jövőbeli remélt címvédésre utal. Végezetül a cápa nem kegyetlenségre vonatkozó terrorista fedőnév, mindössze az emberi álkapocs ősragadozó módjára való használata által ihletett kedveskedő becézés.

Joey „Cápa” Chestnut csatakiáltása a „virtuális világban” azonnal kiütötte volna a „biztosítékot” az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) megfigyelőinél, hiszen számos „nemzetbiztonságra fenyegetést jelentő” kulcsszó volt benne. A „Cápa” persze nem terrorista, veszélyt is csak a hot dogokra jelent, a pletykák szerint még véletlenül sem indulna kebabevőversenyen – azonban honfitársaihoz hasonlóan rajta tartja szemét a „nagy testvér”. A The Washington Post most napvilágot látott információi szerint a megfigyelésekről, lehallgatásokról készült fájlok bő tárházában tíz esetből kilencben nem a megfigyelni szándékozott személy akadt az ügynökség hálójába, hanem valaki más. Ezeket a fájlokat Edward Snowden, az NSA volt munkatársa bocsátotta a Post rendelkezésére. A fájlok nemcsak egyszerű amerikai átlagpolgárok nevét, e-mail címét tartalmazzák, hanem – a hírszerzők által is elsőre haszontalannak ítélt – információkat intim tartalmú szerelmi ügyekről, mentálhigiénés gondokról, politikai és vallási témájú beszélgetésekről, pénzügyi gondokról, aggodalmakról. Az újság által áttekintett anyagban tízezernél több – célszemélyként meg nem határozott – számlatulajdonos napi életét katalogizálták és rögzítették.

Érdekes mindez számunkra? Snowden adatai szerint a NSA nem csak saját polgárait figyelte, és nem is csak odahaza. A csabai kolbásztöltő fesztivál receptjei persze ettől talán nincsenek veszélyben, és a gyomaendrődi kisüsti titkos adalékáért sem kell egyelőre aggódni. Ne legyünk álnaivak sem, megfigyelés mindig is volt és lesz, mint ahogy kémkedés sem véletlenül kapott már az ókorban mesterengedélyt. Még csak az sem újdonság, hogy adott esetben a baráton is rajta tartja szemét a „titokgazda”. Az Amerikai Egyesült Államok azonban a jelek szerint végképp átlépett egy határt.

A hét vége botránya, hogy a CIA beszervezte a Német Szövetségi Hírszerző Szolgálat egyik munkatársát. Azaz Angela Merkel lehallgatási botránya után sem változott semmi, nem rendezték le diszkréten a dolgokat, sőt. Berlinben most joggal tajtékoznak: így nem működhet egy szövetségi viszony, ez nem partnerség. S ne felejtsük el, itt az egyik meghatározó szövetségesről van szó, mit lehet megtenni akkor másokkal… Talán már kevés egy gúnyos „bocsi-bocsi” a kisebb európai országok lehallgatott politikusai és egyszerű polgárai felé is.

Barack Obamát a világ egyfajta messiásként köszöntötte a fiatalabb Bush kardcsörtetése, nyilvánvaló hazugságokkal indokolt háborúi után. A „nagy nyitás”, a „tisztesség korszaka” viszont valahogy mégsem köszöntött be. Háborúból nem lett kevesebb, ráadásul a tengerentúli titkosszolgálatok dilettantizmusának – szándékosságot majd Oliver Stone tételez fel – köszönhetően Szíriában és Irakban a világ eddig talán legveszélyesebb szélsőséges iszlamista mozgalma alakított államot. Brüsszelben gyanakodva figyelik a „nagy barátot”, főleg, hogy Ukrajna nyugatosítását Amerika akarja levezényelni – az unió számlájára. Obama ukrajnai, illetve orosz politikáját hirdetésben bírálta az Amerikai Kereskedelmi Kamara és a Gyáriparosok Országos Szövetsége.

Otthon gondok vannak másban is: az amerikai legfelsőbb bíróság szerint például Obama alkotmányt sértett azzal, hogy 2012-ben szenátusi jóváhagyás nélkül nevezte ki egy szövetségi munkaügyi felügyeleti szerv vezetőit – gondoljanak bele, ha ilyesmi felénk történik, már kopogtatnának a kéksisakos békefenntartók demokráciát helyreállítani.

Obama július 4-i ünnepi beszédében büszkén jelentette be: továbbra is az egész világ őket irigyli, az Egyesült Államok jelenti a demokrácia és a társadalom modelljét az egész világ számára. Ünnepkor jó lehet ezt hallgatni, a hétköznapokra azonban ez már édeskevés.