Milyen érdekes jogrend lehet az olyan, amely egy különös haláleset – jelesül ezúttal az amerikai zavargásokat kiváltó (?) színes bőrű George Floyd halála – kapcsán lázba hozza szinte az egész világot!
2021. ÁPRILIS 23. PÉNTEK. 3:37
Mint ismert, egy büntetett előéletű köztörvényes, kábítószer-fogyasztó ember és a helyi rendőrség összecsapása okozta a bajt a korlátlan szabadság hazájában, az Egyesült Államokban, ugyanis a fent nevezett illetőt kijárási tilalom idején igazoltatták a rend őrei, miután hamis húszdollárossal akart fizetni egy boltban. Nem találták rendben sem a papírjait, sem az aktuális állapotát – kábítószert fogyasztott és birtokolt ugyanis, valamint fegyver is volt nála –, továbbá nem engedelmeskedett az őt felszólító rendőröknek.
A párharc sajnálatos végeredménye az volt, hogy az igazoltatott és lefegyverzett, ám ellenálló embernek az egyik igazoltató rendőr a nyakára térdelt, s emiatt az illető megfulladt.
Mindez 2020-ban történt, lassan pont egy esztendeje. Eleinte az ügy inkább csak hullámokat vert, azóta
viszont tengerárrá duzzadt. Nem kellene elmélyülnünk az amerikai jogrendszerben ahhoz, hogy megállapítsuk, az esetet valamiféle startpisztoly-eldördülésnek szánták az óceán túlsó partján, hiszen szinte kizárt, hogy pont egy ilyen tragédia kapcsán kezdett volna spontán kialakulni a Fekete életek számítanak elnevezésű, immár világmozgalom. Ami egyébként úgy ostobaság, ahogy van.
Hiszen minden tisztességes ember szerte a világon csak és csakis arra teheti le a voksát, hogy minden emberi élet számít. Mi több! Minden élet számít!
Amit a Teremtő nekünk adott ajándékba, az mind számít. Az őserdő feleslegesen irtott fái, a trófeájukért iszonyatos szenvedések közepette elpusztult állatoké, a bádogvárosokban tengődő, orvosi ellátáshoz nem jutó közép- és dél-amerikai emberek korai halála mind-mind számít, és ráadásul valakiknek a lelkén szárad. Áldozatok ők, egy a végtelenségig önző világ urainak áldozatai. Akik – sajnos ezt kevesen fogják fel – most egy bűnöző halála örvén próbálnak fordítani a világ kerekén, a maguk hagymázas elképzeléseit megvalósítandó. Sikerrel, mert inkább múlt idő ez már, hiszen a világ tényleg nagyot fordult. Persze az ő javukra.
A Floydot lefegyverző rendőrt, akinek a bírósági ügye napjainkban zajlik, kedden mindhárom ellene felhozott vádpontban bűnösnek találta az esküdtszék. A részletes ítélet nyolc héten belül várható, a rendőr állítólag negyven év börtönt is kaphat. Ám nemigen esik szó arról, hogy a saját életét védte-e, magyarán nem tehetett mást, mint védekezett, avagy valóban hibát követett el. Mindenesetre, miképp a mesében, ez az ügy egyfajta jeladás volt
a világ számára.
Valami olyasféle jeladás, hogy nosza, forgassuk fel a rendet, bánjunk kesztyűs kézzel azokkal, akik fegyvert viselnek, kábítószert fogyasztanak, agresszívek, lehetőleg büntetett előéletűek, valamint a napi parancsot (ez esetben a járványügyi előírásokat) is megszegik, éppúgy, mint a normális közösségi élet szabályait. Így lett aztán lényegében pár esztendő alatt – talán a meetoo-nak nevezett mozgalommal kezdődően, majd a feketék előtti letérdeplést szinte kierőszakoló buzgalmároknak köszönhetően, valamint az LMBTQ-őrületet terjesztő erőszakosok tevékenysége következtében, no meg a Szögi Lajost és Marian Cozma kézilabdázót meglincselők s a velük kesztyűs kézzel bánók asszisztálásával – teljesen felforgatva a világ, amelyben az emberi, a mások életét és a természet törvényeit (ezek szerintem isteni törvények) tisztelők hangja a leghalkabb.
Tegyük a szívünkre a kezünket! Bizony, mi vagyunk az áldozatok. Mi, akik szeretnénk – félreértés ne essék, szerte a világon, keresztények, buddhisták, muszlimok, hinduk és zsidók – az isteni természet parancsai szerint élni, békében,
a magunk társadalmának törvényei szerint. Csakhogy ezt egyelőre bizony nem tudtuk elérni.
A kábítószeres, amúgy terhes anyák kirablására „szakosodott” Floyd viszont csak egyetlen szempontból áldozat. Elveszítette az életét, holott megtarthatta volna, ha tiszteli a rendet. Ám nem tette, s felfordult világunk kovácsolói alig egy év alatt szinte hőst faragtak belőle. De hős ő csak egy értékét vesztett világban lehet, a tisztességes gondolkodásukat már rég elvesztő emberek szemében. A hullám magasba emelte ugyan, de ugyanez a tengerár el is görgeti majd valahová, a felejtés óceánjába, hogy kellően költői legyek.
A kérdés persze az, bolond világunk merre tart? Mikor és hogyan lesz vége a szakadatlan – és legyünk őszinték, egyre nehezebben viselhető – őrületnek, a nyílt társadalom nevű kotyvalék ránk erőltetésének, a színtiszta hazugságból fakadó demokráciaexportnak (Floyd igazán remek példája a demokratikus, exportra érdemes amerikai „terméknek”), avagy a polgárpukkasztó, ám lassan jogszabályba foglalt olyanfajta cselekedeteknek, mint hogy holnap megesküszöm a csillárommal vagy a macskámmal. Ezen „jogok” érvényesítése, félreértés ne essék, némi képzavarral élve, itt toporog már a küszöbünkön.
Nem kétséges, hogy a modernnek becézett világ mostanra már felélte erkölcsi tőkéjét. Hogy a természet törvényeihez, nevezhetem isteni törvényeknek is, nos az ezekhez történő visszatérés milyen cselekedeteket és mekkora lelkierőt kíván, azon közösen kellene elgondolkodnunk. Minél előbb. Mindenesetre a minimális cél nem lehet más, mint azért küzdeni, hogy minden ország maradjon önmaga, őrizze meg múltját (nekünk bőven van mit), saját becses értékeit, és tapasztalatairól pedig folytasson véget nem érő párbeszédet az arra érdemesekkel.
S a Nyugatról beáramló, a világot felforgatni szándékozó őrületeket pedig, beleértve a Floyd-féle történetet és azok tanulságait, mint a dagadt ruhát, hagyjuk másra. Kevésbé költőien: hagyjuk meg azoknak, akiknek a tanulságokat levonni illenék.
(A szerző újságíró)
Leave a Reply
You must be logged in to post a comment.