Biden: Israel Has a Right To Defend Itself

<--

Az immár hagyományos fordulatot szombati telefonbeszélgetésük során ismételte meg az amerikai elnök Benjamin Netanjahunak.

Az amerikai elnök azt is hozzátette, hogy nem látja „túlreagálásnak” a gázai rakétaeső miatti válaszcsapásokat. Ezt megfigyelők – alighanem az izraeli miniszterelnökkel együtt – úgy értelmezték, hogy a zsidó állam egyelőre szabad kezet kap a konfliktus kezelésére. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű, már csak azért sem, mert az izraeli hadsereg porrá lőtte azt a gázavárosi toronyházat, amelyben többek között az amerikai AP hírügynökség és az arab Al-Dzsazíra tévé helyi irodája is működött, márpedig a független sajtó elleni támadás egyértelműen szembe megy az amerikai külpolitikával. Bident aligha idegesítik a jobboldalról érkező demagóg támadások. A Közel-Keleten Donald Trump elnöksége alatt sem volt „béke”, hiszen az egyoldalú amerikai politika láttán felbátorodott Izrael egyre újabb településeket hozott létre a vitatott területeken. Legfeljebb annyit sikerült elérni, hogy az Irántól rettegő arab államok egy része kisebbik rosszként az Izraellel való kiegyezésbe – és ezzel reményeik szerint az amerikai védőernyő alá – menekült. Ezért nem túl meggyőző az az érv, miszerint Biden négy hónap alatt lerombolta volna a Trump által négy év alatt felépített „békét”. Az elnöknek inkább az okoz fejfájást, hogy saját pártjának progresszív szárnya közvetlen párhuzamot von az amerikai és az izraeli rasszizmus között. Bernie Sanders szenátor a New York Timesban közölt cikkében például leszögezte, hogy akárcsak a fekete, a palesztin életek is számítanak. Ayanna Presley képviselő a Közel-Kelet kapcsán szintén az amerikai feketék tapasztalataira utalva mondta, hogy számára nem ismeretlen a rendőri brutalitás és az államilag szankcionált erőszak. Ezeken a bírálatokon nem segít, hogy az Egyesült Államok egy közepes beosztású diplomatát küldött Izraelbe tárgyalni és az sem, hogy Biden Mahmud Abbászt, a palesztin hatóság vezetőjét is felhívta. Az elnöknek már csak azért is sürgősen lépnie kéne, mert a halogatás hitelteleníti a demokrácia és az emberi jogok védelmére irányuló külpolitikai irányváltást, Kína és Oroszország gyakorlatának bírálatát. Másrészt viszont az amerikai zsidóság zöme a Demokrata Párt hűséges szavazója, nélkülük Biden nem lenne elnök, tehát csak óvatosan léphet fel az izraeli kormánnyal szemben. Szinte egyetlen eszköze az évi 3,8 milliárd dolláros amerikai segély csökkentésével való fenyegetés, ami aligha hatja meg a politikai túléléséért most éppen katonai eszközökkel harcoló Netanjahut.

About this publication