A False Accusation

<--

Azt már tudjuk, hogy a balliberális ideológia és a hozzá kapcsolódó, különböző katyvaszirányzatok – woke, BLM, antifa – fittyet hánynak a tényekre.

Bármi is történik, ők felállítanak egy narratívát, aztán mindenki mondhat, amit akar, saját forgatókönyvüktől nem tágítanak, azt szajkózzák.

Az eddigi véleményterror gyakorlatának ismerete ellenére a Rittenhouse-ügy mégis fordulópontot jelent a szabad véleménynyilvánítást diktatórikus módszerekkel felszámolni igyekvő eszement médiabrutalitás történetében. A tényeknek a teljes visszájára fordítása, kicsavarása, a bírósági ítélet jogosságának megkérdőjelezése, kitalált történetek valóságként való tálalása és mindennek egy csokorba gyűjtése, nyugodtan mondhatjuk, hogy csak a barna- vagy vörösterror profi propagandistáinak tevékenységéhez mérhető.

Éppen ezért óriási meglepetés, hogy az amerikai közvéleményt teljes agymosásnak alávető balliberális nyomás ellenére az esküdtszék felmentő ítéletet hozott a Rittenhouse-ügyben.

A tizennyolc éves Kyle Rittenhouse tűzoltókadét tavaly a George Floyd megölését követő zavargási hullám során a wisconsini Kenoshában, az ugyancsak egy színes bőrű férfi halála miatt kirobbant tüntetések alatt igyekezett a felgyújtott otthonok és üzletek tulajdonosainak segíteni az oltásban. Sok jóra nem számíthatott, mert vitt magával egy automata gépkarabélyt is, amelynek tartása törvényes volt. Három férfi megtámadta, egyikük megöléssel fenyegette, ezek után Rittenhouse mindegyikükre célzott lövést adott le, kettő közülük meghalt, a harmadik megsebesült.

A tébolyult fősodratú média soha, egy pillanatig sem mérlegelte a jogos önvédelem lehetőségét, úgy tálalta a történteket, mint a fehér felsőbbrendűség egyik gyilkos megnyilvánulását. Az sem okozott problémát a „pártpropagandistáknak”, hogy a meglőtt férfiak mindegyike fehér volt, a baloldali lapok feketévé minősítették őket, és a helyzetet figyelembe véve még tisztességesnek is nevezhetjük azokat az orgánumokat, amelyek később mégis csak kifehérítették a támadókat, igaz ugyan, hogy hozzátették: de a színes bőrűek jogaiért tüntettek.

Persze többnyire békésen. Ahogy sok hírcsatorna tudósított az akkori eseményekről. A „többnyire” kifejezés arra utalt, hogy persze a tüntetés hevében volt némi lökdösődés, esetleg véletlenül betört egy-két ablaküveg, de az ilyesmi ebben a helyzetben természetes. Egy frászt! Konkrétan polgárháborús körülményeket teremtettek a randalírozók, tucatnyi gyújtogatással és egy halálos áldozattal súlyosbítva.

A média nyomása rettenetesen nagy volt a közvéleményre és a bíróságra egyaránt, mert második George Floyd-ügyet akartak csinálni az esetből, még akkor is, amikor kiderült: a többszörösen büntetett előéletű Floydhoz hasonlóan a támadókról is mindent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy ma született bárányok. Az egyiküket például 2002-ben elítélték öt, 12 évnél fiatalabb kisfiú szexuális molesztálásáért.

De hiába minden érv, a balliberális oldal az ügyet saját identitásának részévé tette, így nem is lehet azon csodálkozni, hogy Biden amerikai elnök – aki ugyan elismerte, hogy nem követte az eseményeket – kijelentette, haragot és aggodalmat érez a bírói ítélet miatt. Ezek egy elnök szavai egy jogerős bírói ítéletről.

A Rittenhouse-ügy többek között azért jelent fordulópontot a balliberális őrület történetében, mert talán most fordult elő először, hogy a pártpropagandisták ilyen erős központosítással, egyszerre és erős intenzitással tudták mozgósítani a politikát, az igazságszolgáltatást, a médiát, a közvéleményt és saját ideológiájukat egy hamis vád érdekében.

Némi reményre adhat okot, hogy sikertelenül.