An American Politician Took a Page from Orban’s Homophobic Playbook, but No One Is Afraid of That Politician Over There

<--

Miki egér nem ijed meg a harci bárdtól.

A Floridai Állami Egyetem futballcsapatának beceneve a szeminol indiánokra, szurkolóinak szokásos karmozdulata pedig a tomahawkkal való sújtásra utal. A harci bárdot azonban ezúttal Ron DeSantis kormányzó ásta ki, és még csak nem is teljesen jelképesen: a republikánus politikus gyakorlatilag hadat üzent az Orlando mellett hatalmas vidámparkot üzemeltető Walt Disney Companynek.

Mint a politikusoknál általában, a háború ezúttal sem a közérdekről, hanem magáncélokról szól. A kormányzó a 2024-es elnökválasztás felé kacsingat, ám útjában ott tornyosul a liberális és kozmopolita New Yorkból pont az ő államába költözött Donald Trump. A volt elnökhöz képest nem kevésbé jobboldali, de országosan még nem eléggé ismert DeSantis gesztusok sorát teszi a republikánusok szélsőséges szárnyának, hogy amikor Trump kiesésével vagy meggyengülésével eljön a pillanat, esélyesként szállhasson be az elnökjelöltségért induló küzdelembe. A történet itt vett magyar szemmel is ismerősnek látszó fordulatot:

Florida törvényt fogadott el az LMBTQ+ témák iskolai megbeszélése ellen.

A hivatalosan „Szülői jogok az oktatásban” című, de a sajtóban csak „Ki ne mondd, hogy meleg!” néven emlegetett törvény nem csak azt tiltja meg, hogy a tanterv keretében szó essen a nem heteroszexuális kapcsolatokról, hanem azt is, hogy az iskolák szakképzett pszichológusai és tanácsadói segítséget nyújthassanak az eltérő nemi orientációjukból fakadó problémáikkal hozzájuk forduló diákoknak. DeSantisnak ez sem volt elég, kezdeményezett vagy támogatott még egy sor más intézkedést is, amelyről lehetett tudni, hogy a média ráharap és a republikánusok többsége szeretni fogja. Így került sorra a transznemű diáksportolók ügye (nem mintha olyan sokan lennének, de remekül lehet velük hergelni a híveket), az abortusz és a választási szabályok szigorítása.

Az egyértelmű tendencia a Disney alkalmazottainak is szemet szúrt. Márpedig ők 190 ezren vannak, a cég éves forgalma pedig még a járványtól sújtott 2021-ben is meghaladta a 67 milliárd, vagyona pedig a 200 milliárd dollárt. Ennél is fontosabb, hogy a Disneylandek mellett tévé- és internetes tartalomcsatornákat üzemeltető, illetve filmgyártó vállalat a liberalizmusáról messze földön híres kaliforniai Burbankben székel, ami nagy hatással van a menedzsment filozófiájára. Úgyhogy Bob Chapek vezérigazgató tapintatosan tiltakozó közleményt adott ki, amely szerint a cég vonzó médiatartalmak előállításával tehet a legtöbbet a befogadó világért. Erre az alkalmazottak körében valóságos lázadás tört ki, aminek láttán Chapek hamarosan bocsánatot kért a Disney LMBTQ+ dolgozóitól és bejelentette, hogy a vállalat megvonja a floridai politikusok választási kampányaihoz nyújtott pénzügyi támogatását.

Ez utóbbi nem tréfadolog, a gazdag és befolyásos multi Floridába érkezése, azaz a 60-as évek közepe óta gyakorlatilag minden floridai politikust finanszírozott – cserében pedig korábban és máshol elképzelhetetlen előnyöket élvez. Az orlandói vidámparknak helyt adó „fejlesztési zónának” például megyei jogköre, még saját rendőrsége is van. Évente nagyjából 75 milliárd dollár járulékos hasznot is hajt, amivel Florida középső részének gazdasági motorja és megkerülhetetlen szereplője. Úgyhogy amikor DeSantis felvetette, hogy a Disney nem is olyan fontos, és esetleg meg kellene vonni a több mint fél évszázaddal ezelőtt közfelkiáltással odaítélt kedvezményeket, a politikai paletta minden oldaláról az elmeállapotáért aggódó pillantásokat vetettek felé. A kormányzó azonban fokozta a tempót és azzal vádolta meg a céget, hogy az a wokeness, azaz a „ráébredés” ideológiáját akarja ráerőltetni Floridára. A kifejezést a faji megkülönböztetéssel és a rasszizmussal való szembenézés leírására használják – a liberálisok pozitív, a jobboldaliak negatív előjellel. A republikánusok már kétszer is tanácskoztak arról, hogy beterjesszék-e a kedvezmények visszavonásáról szóló javaslatot, de még nem döntöttek.

Egyelőre így áll az orlandói csata. Miki egér nem szeppent meg a tomahawktól és megvannak a maga fegyverei – például Disneyland befogadó légköre, az LMBTQ+ közösségnek tartott vidámparki rendezvények és a meleg büszkeség napján felvont szivárványszínű zászlók. DeSantisnak pedig érdemes figyelembe vennie, hogy ezt a harcot a jobboldal egyszer már elbukta: a 90-es években a déli baptisták indítottak kampányt a szerintük túlságosan liberális nézeteket propagáló Disney bojkottjáért, ám a mesehősök csapata – ha úgy tetszik, a szeretet – erősebbnek bizonyult.