Blood on Their Hands

<--

Texasban hatvan éve vehetnek a tizennyolc évesek hosszú csövű puskát, és ez az első ilyen iskolai lövöldözés – hazudta szemrebbenés nélkül Greg Abbott kormányzó. Majdnem pontosan négy éve a Houston melletti Santa Fe középiskolájában egy 17 éves fiú agyonlőtt nyolc diákot és két tanárt. A kormányzó, aki mint most, az Uvaldében történtek után, akkor is az áldozatokért való imádkozásra szólította fel a texasiakat, történetesen Greg Abbott volt. Az államban három éve törvényt fogadtak el az iskolák biztonságának megerősítésére. Az uvaldei Robb általános iskola előtt is fegyveres őr állt, hatékonyságát a tizenkilenc kisiskolás és két tanárnőjük holtteste minősíti.

Egy másik kezdeményezés, amely a labilis lelkiállapotú kamaszok azonosítását és a hatóságok értesítését irányozta volna elő, többek között Abbott ellenkezésén bukott meg. Texasban nincs szükség ilyesmire, mondta a fegyverlobbi kedvenc politikusa, aki ma, alig három nappal a keddi vérengzés után Houstonban felszólal a Nemzeti Lövész Szövetség (NRA) nevű lobbiszervezet éves konferenciáján. Ki nem hagyná a világ minden kincséért sem, hiszen ott lesz maga Donald Trump is.

Az NRA egyik fő érve szerint minél több embernél van fegyver, annál erősebb a közbiztonság. Egy Abbott kormányzónak köszönhetően elfogadott törvény értelmében a texasiak szeptember óta már vizsga és engedély nélkül viselhetnek fegyvert. Jobboldali texasi politikusok, például Ted Cruz szenátor ezúttal is a tanárok felfegyverzésében látják a megoldást, jóllehet ez aligha akadályozná meg a mostanihoz hasonló eseteket, ellenben pótlólagos veszélyforrást jelentene és rossz hatással lenne a gyerekek lelkivilágára.

A kormányzó arra is hivatkozott, hogy a probléma egyáltalán nem texasi, Chicagóban egy átlagos hétvégén lőnek agyon annyi embert, mint ahányan most Uvaldéban életüket vesztették. Csakhogy a nagyvárosi kábítószer-kereskedők és az utcai bandák háborúinak áldozatait aligha lehet összevetni az osztályteremben arcon lőtt kisiskolásokkal. Chicagóban is lenne mit tenni, de ez nem jelenti azt, hogy máshol csak az ima marad.

Felmerül a kérdés, hogy Abbott, Cruz, meg a többi véresszájú fegyverpárti magától ennyire lelketlen, vagy van erre valami különös okuk. A válasz viszonylag egyszerű: a fegyvergyártók és a kereskedők profitjuk növelése érdekében már a 70-es évek dereka óta egyre sikeresebben befolyásolják a politikai döntéseket. A marketingesek – akárcsak régebben a dohánygyárak esetében – a fiatal vásárlókban látják a fantáziát, a kormánykapcsolati menedzserek feladata pedig az, hogy megteremtsék a megfelelő törvényi hátteret. A fegyverlobbi rigorózusan követi a politikusok fegyvertartással kapcsolatos megszólalásait és választási években közzéteszi az „osztályzatukat”. Két éve a republikánus politikusok 94 százaléka kapott kitűnőt.

Az Egyesült Államokban a 0-18 éves korosztályban korábban a közlekedési baleset volt a vezető halálok. Mostanra a lőfegyver. Abbott és társai kezéhez vér tapad, valójában azért imádkoznak, hogy ezt minél kevesebben vegyék észre.

About this publication