Judicial Activism Dealt Huge Blow

<--

Szerte az Egyesült Államokban kisebb-nagyobb zavargások törtek ki, mert a legfelsőbb bíróság június 24-én 6:3 arányú döntéssel kijavított egy majd fél évszázada, 1973-ban elkövetett jogi hibát.

A pénteki döntés messze túlmutat a terhességmegszakítás szabályozásán. Nem mintha ez önmagában is nem volna elég súlyos ügy. Ám a most tüntetők tábláival és némely tudósítás címével ellentétben a bírók nem tiltották meg az abortuszt, és persze nem is engedélyezték. Mindössze azt mondták ki, hogy a terhességmegszakítások szabályozása az Egyesült Államok egyes tagállamainak törvényhozására és alkotmányára tartozik. 1973-ban az akkori bírák 7:2 arányban úgy vélték, hogy a tagállami szabályozás nem lehetetlen ugyan, de nem veheti el a nők alkotmányos jogát, hogy maguk döntsenek saját magzatukról.

Hatvan éve az abortusz csaknem mindenütt illegális és erkölcsileg elítélésre méltó volt – írta Vladimír Palko Jönnek az oroszlánok című könyvében. Az ötvenes években jött az abortuszt legalizáló törvények áradata a kommunista országokban, és húsz évvel később a hullám átjárta a Nyugatot. Tehát keletről nyugatra terjedt az eszme. A kommunista diktatúrákban könnyen keresztül lehetett vinni egy ilyen rendelkezést, Nyugaton azonban ez nem volt magától értetődő. 1969-ben egy Norma McCorvey nevű, a perben Jana Roe álnéven szerepelő asszony harmadik gyermekét akarta elvetetni, de a texasi törvények szerint nem tehette. Ügyvédei pert indítottak a texasi államügyész ellen, alkotmányellenesnek mondva az abortusz tilalmát. Ez az ügy került végül a legfelsőbb bíróság elé, ahol 1973-ban megszületett az az ítélet, ami megnyitotta a szabad abortusz lehetőségét az Egyesült Államok egész területén.

Az ítélet öt évtizede vitatott, s most egy másik ügy lehetőséget adott a felülvizsgálatra. A mostani döntés visszaadja a szabályozás jogát az egyes államoknak. Az életvédők és az abortuszpártiak csatája tehát nem ért véget, csak más színtérre terelődött.

Íme Valeriu Nicolae, aki roma aktivistaként végigjárta a ranglétrát a Soros-jogvédők között egészen a csúcsokig.

A Roe kontra Wade ügyben elkövetett hiba kijavítása remélhetőleg véget vet, vagy legalább erős gátat emel az ellen a gyakorlat ellen, hogy a bíróságok jogértelmezéssel törvényhozói szerepet játszanak. A Roe–Wade-ítélet ugyanis azon alapult, hogy kijelentették: a magzat megölése alkotmányos joga az anyának. Ezt a jogot nem találni az Egyesült Államok alkotmányában. A bírók egy olyan pont alapján döntöttek, aminek semmi köze sincs a terhességmegszakításhoz. A két ellenszavazó bíró egyike, Byron White, azt mondta: „Az alkotmány nyelvében és történetében nem találok semmit, ami ezt a döntést támogathatná.” A másik nemmel szavazó bíró, William Rehnquist úgy vélte: „Hogy a bíróság kiadhassa ezt az állásfoglalást, fel kellett fedeznie a 14. függelék keretében egy olyan jogot, amely maguknak a függelék alkotóinak teljesen ismeretlen volt.” A többség ugyanis a magánélet jogainak átértelmezésével, kiterjesztésével indokolta a döntést. Azóta úton-útfélen az abortuszhoz való alkotmányos jogról beszélnek. Az 1973-as döntés tipikus példája a bírósági aktivizmusnak, ami a parlamentáris demokrácia kisiklatása. A választásokon ugyanis nem a bírókat, hanem a parlamenti képviselőket hatalmazzuk fel a törvényalkotásra.

A bírósági aktivizmusra számos példát lehet hozni, Palko nyomán csak egyet említek. Minden országban a nemzeti tudat része a nemzeti zászló tisztelete. Fel sem merült soha az USA-ban, hogy a szólásszabadság jogából következne a nemzeti zászló nyilvános elégetése. 1990-ben a legfelsőbb bíróság a Texas–Johnson ügyben mégis eltörölte a zászlógyalázás elleni törvényeket. A zászlóégetés így alkotmányos jog lett. A keresetet Gregory Lee Johnson, a Forradalmi Kommunista Ifjúsági Brigád tagja nyújtotta be (az USA Kommunista Pártjának ifjúsági szervezetéről van szó). Gondoltuk volna a magyar rendszerváltás idején, hogy a maroknyi amerikai kommunistának ilyen befolyása van?

A döntés annak fényében is különös, hogy az 1862-es polgárháború alatt Benjamin Butler, az unió tábornoka még felakasztatta William Bruce Mumfordot, aki a konföderáció oldalán állt, és letépte az unió zászlaját. Itt érhetjük tetten a bírósági aktivizmus lényegét. Nem kell hogy többséged legyen a társadalomban, nem kell kampányra fordítanod az idődet és pénzedet, elég, ha kellő befolyásod van a mindenható bíróságra. Ez pedig a demokrácia halála.

Ursula von der Leyen és Joe Biden közös nyilatkozatot adott ki Európa gázellátásának biztosításáról.

Az élet védelme szempontjából – ez ügy kapcsán most elsősorban a meg nem született gyermekek életének védelméről van szó – a bíróság döntése felmérhetetlen jelentőségű. Miközben az életvédők ennek joggal örvendenek, az abortusz­ipar hívei pedig vad tüntetéseket szerveznek, ne feledjük el, hogy ezzel a 6:3 arányban meghozott ítélettel a bírósági aktivizmus is hatalmas csapást kapott. Ennek pedig óriási a gyakorlati jelentősége, mert a nemzetközi szervezeteknek lehet, sok esetben van is bírósága, s hovatovább ezekben is napi gyakorlat a törvények önkényes értelmezése. Ezen a csatatéren is folyik a globalizmus harca a nemzeti szuverenitás ellen. A washingtoni döntés tehát a mi szemünkben élet- és nemzetvédelem egyszerre.

About this publication