Palestinian Twist

Published in Új Szó
(Hungary) on 23 February 2012
by István Malinák (link to originallink to original)
Translated from by Edina Csongor. Edited by Jenette Axelrod.
It is now clear that Obama will not be able to fulfill one of his election promises from four years ago: he could not, by any means, get the Palestinian-Israeli conflict out of its deadlock.

The American president has invited Israeli Prime Minister Benjamin Netanyahu to the White House on March 5. There will be two major topics to discuss. One is the (apparent) conflict that Israel is supposedly ready to strike against the Iranian nuclear facilities, which Washington opposes. This is mere tactics; the Jewish state would never devote itself to taking such a step without American consent. Accordingly, they will certainly come to a consensus about the Iranian crisis but we will not find out what the final agreement will be since the leaks after the talks will be misleading. The only thing that is now certain is that a military conflict is in no one's interest. As for the Israeli-Palestine conflict, after Obama was elected he could not impose his will on Netanyahu. If anything, he conformed to the Israeli prime minister’s will. Now, if he wants to be reelected, he could not take a chance at turning the strong American-Jewish lobby and Jewish voters against him.

With a little irony we can say that the ever more isolated Israel has a strong ally: the Palestinian dissension. The leaders of the different "rival" Palestinian movements agreed to establish an interim, united government and future parliamentary elections. The unity meant a big compromise and a historical turning point between Fatah and Hamas. It was agreed that the government would be led by Abbas, the leader of Fatah, who already wanted to announce the members of the new government on Feb. 18. But this never happened as another conflict broke out.

Abbas agreed on the conditions with Haled Mesaal, a prestigious Hamas leader who is now living in exile. They agreed that the united government would respect the agreed upon conditions which concern the Oslo agreement and other agreements made with Israel. However, Hamas once again rejected to respect these terms. According to the Gaza leaders of Hamas, the agreement concerned a transitional government whose role is not to fulfill Abbas' political plans (supported by the West), but to prepare for elections. A politically united Palestine has been as yet unable to form because of the conflict between Abbas' party (Fatah), who is ambitious to come to an agreement with Israel, and Hamas, who occupies the Gaza Strip. Now there is a new conflict arising inside Hamas, between a more moderate Mesaal and a harsher Ismail Haniyeh, who is the head of the Gaza government. Although before it seemed that the five-year-long conflict between Hamas and Fatah would finally come to an end, it seems as instead a new conflict has opened up.

It would be easy to assume that the stronger the Palestinian disagreement, the better it is for Israel. But there are just too many external actors in the conflict; Syria and Iran will definitely make sure that the job of the Jewish state will be difficult.


Mérget lehet rá venni, hogy Obamának a novemberi elnökválasztásig nem sikerül teljesítenie egyik, négy évvel ezelőtti választási ígéretét: a világ legrégebbi feszültséggócának számító izraeli–palesztin konfliktust hajszálnyival sem tudta kimozdítani a holtpontról.

Az amerikai elnök március 5-rea Fehér Házba invitálta Benjámin Netanjahu izraeli kormányfőt. Biztosan két vezető témájuk lesz. Az egyik az a látszólagos konfliktus, hogy Izrael az USA jóváhagyása nélkül is kész csapást mérni az iráni atomlétesítményekre, amit Washington ellenez. De ez csak porhintés, taktika, a zsidó állam amerikai beleegyezés nélkül sosem szánná el magát egy ilyen lépésre. Tehát az iráni válságról biztosan egyeztetni fognak, de hogy miben állapodnak meg, azt nem fogjuk megtudni, a szándékos kiszivárogtatások félrevezetőek lesznek. Most csak az biztos, hogy egy katonai konfliktussá terebélyesedő megoldás senkinek sem érdeke. Ami az izraeli–palesztin konfliktust illeti: Obama közvetlenül az után sem tudta akaratát rákényszeríteni Netanjahura, hogy megválasztották amerikai elnöknek, sőt: meghátrált az izraeli kormányfő előtt. Most pedig már meg sem kísérli, hiszen ha azt akarja, hogy újraválasszák, nem fordíthatja maga ellen az erős amerikai zsidó lobbit, a zsidó választókat.

Némi iróniával azt is mondhatjuk, hogy az egyre nagyobb nemzetközi elszigeteltségbe kerülő Izraelnek van egy erős szövetségese: a palesztinok széthúzása. A palesztin mozgalom egymással rivalizáló vezetői katari közvetítéssel a hónap elején megállapodást kötöttek egy ideiglenes egységkormány létrehozásáról, a parlamenti választások kiírásáról. A dohai egyezség az Abbász elnök vezette, Ciszjordániát uraló Fatah és a Gázai övezetet vezető szélsőséges Hamász között valóban történelminek tűnt, mindkét részről hatalmas kompromisszumot jelentett. Kimondta, hogy az egységkormányt Abbász fogja vezetni, aki már a múlt szombaton be akarta mutatni e kormány tagjait. De ez nem történt meg, újabb nézeteltérés robbant ki.

Ugyanis Abbász a dohai megállapodást Háled Mesaallal, a Hamász legnagyobb tekintélyű, de szíriai száműzetésben élő vezetőjével kötötte, s abban állapodtak meg, hogy az egységkormány tiszteletben fogja tartani a PFSZ által aláírt megállapodásokat. Az oslói egyezményekről és az Izraellel aláírt egyéb megállapodásokról van szó, ám ezeknek a tiszteletben tartását a Hamász szombaton ismét mereven elutasította. A Hamász gázai vezetése szerint Katarban egy átmeneti egységkormányról született egyezség, melynek nem az a feladata, hogy – a nyugat által támogatott – Abbász politikai programját hajtsa végre, hanem csak az, hogy előkészítse a választásokat. Az egységes palesztin politizálást s ezzel a palesztin álmok megvalósítását eddig az Izraellel kiegyezésre törekvő Abbász (Fatah) és a Gázát bekebelező Hamász konfliktusa akadályozta. Most egy újabb törésvonal jelent meg, immár a Hamászon belül, az újabban mérsékeltebb hangnemet megütő Mesaal, valamint az Iszmáíl Haníje-féle keményvonalas gázai vezetés között (Haníje a gázai kormány feje). Míg korábban úgy tűnt, hogy a dohai megállapodás véget vet az öt éve tartó,Hamászés Fatah közötti palesztin ellenségeskedésnek, most az látszik, hogy egy újabb belső palesztin front is megnyílt.

Könnyű lenne azt mondani, hogy minél nagyobb a palesztin széthúzás, annál jobb Izraelnek. De a konfliktusban túl sok a külső érdekelt fél, Irán és Szíria biztosan besegít abba, hogy a zsidó állam dolga ne legyen könnyebb.
This post appeared on the front page as a direct link to the original article with the above link .

Hot this week

Australia: Could Donald Trump’s Power Struggle with Federal Reserve Create Next Financial Crisis?

Germany: Europe Bending the Knee to Trump

China: Trump’s ‘Opportunism First’ — Attacking Iran Opens Pandora’s Box

Australia: What US Intelligence and Leaks Tell Us about ‘Operation Midnight Hammer’

China: US Visa Policy Policing Students

Topics

Colombia: The Horsemen of the New Cold War

Australia: Australia Is Far from Its Own Zohran Mamdani Moment. Here’s Why

Canada: How Ottawa Gift-Wrapped our Dairy Sector for Trump

Canada: New York Swoons over an American Justin Trudeau

Germany: Europe Bending the Knee to Trump

Germany: NATO Secretary General Showers Trump with Praise: It Seems Rutte Wanted To Keep the Emperor Happy

China: US Chip Restrictions Backfiring

China: US Visa Policy Policing Students

Related Articles

Austria: Europe Is Far Too Small for Viktor Orbán

Ukraine: Prospects for Ukraine’s Membership in NATO

Hungary: The Right to a Peaceful Dinner

Hungary: Judicial Activism Dealt Huge Blow