Nagyon is elképzelhető, hogy Ukrajnának – képletesen szólva – rövidesen le kell húznia a redőnyt
Volodimir Zelenszkij politikailag és gazdaságilag is légüres térbe kormányozta hazáját, és most már csak idő kérdésre, hogy északkeleti szomszédunk a teljes nemzetközi kiszolgáltatottság állapotába kerüljön. Az ukrán elnök az EU–Ukrajna közötti társulási megállapodás, valamint az ukránok uniós vízummentességének életbe lépését követően azt az álmot dédelgette, hogy még tovább lép az euroatlanti integráció felé vezető úton. Nemcsak az uniós tagságot célozta meg, de a NATO-ba való belépést is.
Egy idő óta a nemzetközi nagyhatalmi játszmában való nélkülözhetetlenség hamis mítosza vált dominánssá a kijevi vezetők gondolkodásában. Pedig ha csak egy kicsit is belegondoltak volna, akkor világossá válik, hogy miután az év végére a Balkáni (Török) Áramlat gázvezeték nagy valószínűséggel Szerbián keresztül eléri a magyar határt, az Oroszországból érkező gáz délről már Ukrajna megkerülésével érkezik az unióba. Ráadásul már üzemel az Északi Áramlat első vezetéke, amely a Balti-tenger alatt Oroszországból, ugyancsak Ukrajnát kihagyva szállítja az energiahordozót a közösségbe.
Kijevben abban reménykedtek, hogy Joe Biden – arra hivatkozva, hogy európai NATO-partnerei még kiszolgáltatottabbak lesznek Moszkvának – megakadályozza az Északi Áramlat-2 gázvezeték utolsó 14 kilométeres szakaszának megépítését. Így maradt volna még ütőkártya Kijev kezében, hiszen továbbra is használatban maradna az ukrán tranzitvonal egy része.
Biden ugyanis eredetileg támogatta a már előzőleg az Északi Áramlat-2 gázvezeték kivitelezőjére és annak vezérigazgatójára kiszabott amerikai szankciókat. Most azonban – elsősorban Németország érdekeit figyelembe véve – Biden feloldotta a bün-tetőintézkedéseket.
Vlagyimir Putyin óriási, nemcsak diplomáciai, de geostratégiai győzelmet is aratott. Az orosz elnök másfél évtizede azon dolgozott, hogy a szovjet időkből itt maradt és Ukrajnán keresztül húzódó földgáz-infrastruktúrát egy olyan hálózatra cserélje le, amely teljes egészében kiiktatja az egykori szovjet tagköztársaság területén keresztül húzódó gázvezetékek használatát.
Ettől kezdve viszont a Kreml dönthet úgy is, hogy nem ad el több gázt Kijevnek, vagy csak az eddigieknél magasabb áron, és ez ellen Ukrajna semmit sem tehet, el kell majd fogadnia az orosz feltételeket, ha hozzá akar jutni az energiahordozóhoz.
Ukrajnának ugyanis megszűnik a zsarolási potenciálja, adott esetben nem lesz lehetősége elzárni vagy megcsapolni a nyugati irányú orosz gázszállítmányokat. Kijev sorsa megpecsételődött, mert ezen felül teljesen elesik a tranzitdíjaktól, ami óriási csapás az amúgy is omladozófélben lévő ukrán gazdaságnak.
A történet lényeges eleme, hogy Biden még nem is olyan régen teljes támogatásáról biztosította Zelenszkijt. Az amerikai szankciók hirtelen eltörlése az elbizakodott ukrán elnök arculcsapását jelenti, aki az amerikai ígéreteket erősen túldimenzionálta, abban bízott, hogy a Moszkvával való konfliktusaiba belekeverheti a NATO-t és az Egyesült Államokat, katonai védelmet is remélve.
Washingtonban azonban a pragmatikus politika kerekedett felül, az európai NATO-partnerek gazdasági érdeke és a Moszkvával való feszültség alacsonyabb szinten való stabilizálása felülírta az Ukrajna sorsa feletti „aggódást”. Június 16-án Genfben Putyin és Biden találkozik, Ukrajna ügye biztosan az asztalra kerül, de bármi is lesz a nagyhatalmi alkudozás végkimenetele, egy biztos: Washington nem fogja Ukrajna oltárán feláldozni az érdekeit.
(A szerző lapszerkesztő)
Leave a Reply
You must be logged in to post a comment.