China’s Space Weapon Is a Grave Wake-up Call for America

Back To Origin

Nem új technológia, mégis okot ad a félelemre amerikai részről, hogy Kína nukleáris kapacitású hiperszonikus siklórepülőket tesztelt a nyáron. Az ázsiai nagyhatalomnak így rendelkezésére áll olyan fegyver, amit az USA légvédelmi rendszere nehezen tudna hatástalanítani egy konfliktus esetén.

Néhány héttel ezelőtt a Financial Times szivárogtatta ki, hogy Kína váratlanul két űrfegyvert tesztelt még júliusban. Peking mindent tagad, mondván, csak egy rutintesztet hajtottak végre, de a lap értesülései szerint a szóban forgó fegyverek nukleáris kapacitású hiperszonikus siklórepülők voltak, melyek miután a hangsebesség ötszörösével megkerülték a bolygót, az atmoszférába visszatérve kínai területen értek földet 42 kilométeres céltévesztéssel.

Ez elég futurisztikusan és félelmetesen hangzik, de a technológia alapja nem ismeretlen. A kínaiak fejlesztésének viszont vannak olyan elemei, amik aggasztani kezdték az Egyesült Államokat, mert fájdalmasan érintette őket a felismerés, hogy a rivális fél lehagyhatta őket fegyverkezésben.

A légvédelmi rendszerek kevesek ellene

A hiperszonikus rakétákról szóló hírek azt a benyomást kelthetik a laikusokban, hogy a világ egy teljesen új fegyverrel néz szembe, amely kapacitásaiban is különbözik elődjeitől, de nem így van. Még a hidegháború idején a Szovjetunió kifejlesztett egy Föld körüli pályára állítható bombázórendszert, amely alacsonyabb röppályán is képes lehetett volna atomfegyver kilövésére. Ezt az különböztette meg az elődjeitől, hogy a rakétavédelmi rendszereknek rendkívül nehéz lett volna kiszűrnie, ráadásul a szovjetek szerint így nem is sértették meg az 1967-ben kötött Outer Space Treaty-t (Világűrszerződést), amelynek fő rendelkezése, hogy az aláíró felek nem helyeznek el tömegpusztító fegyvereket az űrben és más égitesteken.

Ugyan a kínai verzióról korlátozott információk állnak rendelkezésre, leginkább a fent leírt eszközhöz hasonlítható. Az általuk létrehozott hiperszonikus siklórepülő a hangsebesség legalább ötszörösével képes haladni, és jóval távolabbi célpontokat is el tud érni a ballisztikus rakétáknál, miután levált a hordozórakétától.

Mivel ezek az eszközök az interkontinentális ballisztikus rakétáknál könnyebben manőverezhetők, képesek fordulni, gyorsak, és alacsonyabb pályán mozognak, a jelenleg működő védelmi rendszerekkel szinte lehetetlen hatástalanítani azokat.

Hogy a kínaiaknak miért fontos ez a technológia és miért pont mostanra időzítették a kísérleteket, arra több teória is létezik, de a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a fejlesztés nem támadószellemű, inkább jelzésértékű.

Változott a felállás

Kína valószínűleg a hiperszonikus siklórepülőkkel akarta elvenni a mindenkori amerikai kormányzat kedvét attól, hogy valaha nukleáris csapást mérjen az országra. Eddig ugyanis ilyen esetben hiába támadott volna vissza a kínai rezsim, a rakétáik zöme azelőtt felrobbant volna, hogy célt találnak, köszönhetően a védelmi rendszereknek. Amerikai részről ezt az elképzelést nem mindenki osztja egyébként, mert a légvédelmi hálót főként az észak-koreai diktatúra okozta fenyegetés miatt csiszolták tökéletesre az elmúlt években. Csakhogy Phenjannak közel sincs akkora hadereje, mint Pekingnek, amely komolyabb mozgósítás esetén át tudná törni ezt a falat, hiszen bizonyos számú rakéta felett már ez az automata pajzs sem védi Amerikát.

Hszi Csin-ping és kormánya mindenesetre felismerte, hogy az Egyesült Államoknak megkérdőjelezhetetlen nukleáris fölénye van. De annak a veszélyét, hogy ezzel következmények nélkül élni is tudjon, a kínaiak most gyakorlatilag nullára csökkentették, mert fennáll egy kiszámíthatatlan válaszcsapás lehetősége.

A hiperszonikus technológia továbbfejlesztett verziójának egyébként van egy másik potenciális rizikófaktora, mégpedig az, hogy Kína akár a Déli-sarkkör felől is meg tudná támadni az USA-t, addig viszont nem ér el a Pentagon Alaszkába telepített légvédelmi rendszere, tehát ily módon nem tudnának mit tenni ellene.

Nem is áll fenn persze egy gyorsan eszkalálódó nyílt háború veszélye, de a két legjelentősebb geopolitikai szereplő hagyományosan szeret erőt fitogtatni, a fegyverkezési verseny pedig évtizedes múltra tekint vissza.

Látványos stratégia

Az Egyesült Államok számára egyértelműen ébresztőt jelent az, hogy Kína képes komoly innovációkra akkor is, ha az űrről van szó. A mostani fejlemények pedig elkerülték az amerikai hírszerzés figyelmét.

Joe Biden amerikai elnök elismerte, aggasztja őt Kína fejlődő fegyverarzenálja, ezért egyfajta burkolt válaszként október második felében az amerikai hadsereg is tesztelte saját hiperszonikus prototípusait. Az amerikaiak félelmét a leginkább az gerjeszti, hogy miközben ők többet is építgetnek egyszerre, addig Kína már az űrben járt a sajátjával, ami az eddigi információk szerint minden korábbinál fejlettebb.

Nem valós veszély, hogy a közeljövőben hiperszonikus fegyvereket vessenek be a világ bármely pontján, sokkal inkább stratégiai megfontolású fejlesztésekről beszélhetünk. A Pentagont sok kritika éri is amiatt, hogy dollármilliárdokat öl a technológia kutatásába; csak 2022-re 3,8 milliárd dollárt különítettek el erre. Oroszország, Kína és az Egyesült Államok, ahogy a fegyverkezési verseny egészében, úgy az űrtechnológiákat illetően is próbálja a másikat lekövetni. Így arra készülhetünk, hogy az űrfegyverek fejlesztésén – még ha támadási szándék nélkül is – rajta tartja majd az ütőerét minden lényeges szereplő.