Palestinian Twist

<--

Mérget lehet rá venni, hogy Obamának a novemberi elnökválasztásig nem sikerül teljesítenie egyik, négy évvel ezelőtti választási ígéretét: a világ legrégebbi feszültséggócának számító izraeli–palesztin konfliktust hajszálnyival sem tudta kimozdítani a holtpontról.

Az amerikai elnök március 5-rea Fehér Házba invitálta Benjámin Netanjahu izraeli kormányfőt. Biztosan két vezető témájuk lesz. Az egyik az a látszólagos konfliktus, hogy Izrael az USA jóváhagyása nélkül is kész csapást mérni az iráni atomlétesítményekre, amit Washington ellenez. De ez csak porhintés, taktika, a zsidó állam amerikai beleegyezés nélkül sosem szánná el magát egy ilyen lépésre. Tehát az iráni válságról biztosan egyeztetni fognak, de hogy miben állapodnak meg, azt nem fogjuk megtudni, a szándékos kiszivárogtatások félrevezetőek lesznek. Most csak az biztos, hogy egy katonai konfliktussá terebélyesedő megoldás senkinek sem érdeke. Ami az izraeli–palesztin konfliktust illeti: Obama közvetlenül az után sem tudta akaratát rákényszeríteni Netanjahura, hogy megválasztották amerikai elnöknek, sőt: meghátrált az izraeli kormányfő előtt. Most pedig már meg sem kísérli, hiszen ha azt akarja, hogy újraválasszák, nem fordíthatja maga ellen az erős amerikai zsidó lobbit, a zsidó választókat.

Némi iróniával azt is mondhatjuk, hogy az egyre nagyobb nemzetközi elszigeteltségbe kerülő Izraelnek van egy erős szövetségese: a palesztinok széthúzása. A palesztin mozgalom egymással rivalizáló vezetői katari közvetítéssel a hónap elején megállapodást kötöttek egy ideiglenes egységkormány létrehozásáról, a parlamenti választások kiírásáról. A dohai egyezség az Abbász elnök vezette, Ciszjordániát uraló Fatah és a Gázai övezetet vezető szélsőséges Hamász között valóban történelminek tűnt, mindkét részről hatalmas kompromisszumot jelentett. Kimondta, hogy az egységkormányt Abbász fogja vezetni, aki már a múlt szombaton be akarta mutatni e kormány tagjait. De ez nem történt meg, újabb nézeteltérés robbant ki.

Ugyanis Abbász a dohai megállapodást Háled Mesaallal, a Hamász legnagyobb tekintélyű, de szíriai száműzetésben élő vezetőjével kötötte, s abban állapodtak meg, hogy az egységkormány tiszteletben fogja tartani a PFSZ által aláírt megállapodásokat. Az oslói egyezményekről és az Izraellel aláírt egyéb megállapodásokról van szó, ám ezeknek a tiszteletben tartását a Hamász szombaton ismét mereven elutasította. A Hamász gázai vezetése szerint Katarban egy átmeneti egységkormányról született egyezség, melynek nem az a feladata, hogy – a nyugat által támogatott – Abbász politikai programját hajtsa végre, hanem csak az, hogy előkészítse a választásokat. Az egységes palesztin politizálást s ezzel a palesztin álmok megvalósítását eddig az Izraellel kiegyezésre törekvő Abbász (Fatah) és a Gázát bekebelező Hamász konfliktusa akadályozta. Most egy újabb törésvonal jelent meg, immár a Hamászon belül, az újabban mérsékeltebb hangnemet megütő Mesaal, valamint az Iszmáíl Haníje-féle keményvonalas gázai vezetés között (Haníje a gázai kormány feje). Míg korábban úgy tűnt, hogy a dohai megállapodás véget vet az öt éve tartó,Hamászés Fatah közötti palesztin ellenségeskedésnek, most az látszik, hogy egy újabb belső palesztin front is megnyílt.

Könnyű lenne azt mondani, hogy minél nagyobb a palesztin széthúzás, annál jobb Izraelnek. De a konfliktusban túl sok a külső érdekelt fél, Irán és Szíria biztosan besegít abba, hogy a zsidó állam dolga ne legyen könnyebb.